Szakácsruha

A szakácsruha, szakácsruhák története

Ha a szakács szót halljuk egy átlagos magyar embernek kétfajta kép ugrik be: az egyik az általános iskolai menzán megszokott, általában teltkarcsú idomokkal megáldott, enyhén rezgő felkar izomzattal rendelkező hölgy jut eszünkbe. Ezt ellensúlyozandóan létezik a másik kép, amelyet sokunk csak filmekből tud felidézni, és ez nem más, mint a francia chef elegáns prototípusa. A két típus között a legnagyobb különbség az öltözetük. Míg az iskolai menzán a higéniai szabályok épphogy betartása a cél, addig az éttermekben a megjelenésre is adnak.

A szakácsruha története

A 16. században a szakácsokat ugyanúgy üldözték, mint a kézműveseket, ezért sokuk kolostorba menekült. Ott elkezdték a szerzetesek ruháját viselni, leginkább szürke színben. A 19. században, Marie-Antoine Carême séf újragondolta a szakácsok formaruháját és szürkéről fehérre változtatta a színét. A fehér szín jobban demonstrálta a tisztaságot. A dupla első rész is higániai okokból született. Ez ellen az újfajta szakácsegyenruha ellen a többi séfnek sem volt kifogása, ezért kialakult a séfek azóta is viselt egyenruhája. Azonban mivel a szakácsruha fazonja csak egy íratlan szabály, mindig voltak olyanok, akik saját maguk kifejezésére is használták a munkaruhájukat. Az 1980-as évek közepétől kezdték el viselni a „vicces” séf ruhát. Ezek a „nouveau” egyenruhák a buggyos, húzentrógeres nadrágoktól a farmerdzsekiig terjedtek és mintázatukban is nagyon szíves skálát öleltek föl. Sok esetben maga az étel volt, ami inspirációként szoltált a mintázathoz.

A szakácsruha fajtái

A szakács (a chef/séf) minden magára valamit is adó étteremben speciális szakácsegyenruhát visel. A sapka, a nadrág és a kabát különleges megjelenést biztosít a főszakácsnak, ugyanakkor a szakácsruhák több funkciót is betöltenek. A sapka megakadályozza, hogy hajszálak kerüljenek az ételbe, de az idők során egyfajta tekintélyt parancsoló ruhadarab is lett a konyhaművészet világában. A ruhadarabok fő funkciói a kényelem és a biztonság mindez úgy, hogy közben az elegancia sem szorul háttérbe. A szakácsruhák elsősorban fehér színben készülnek, de fekete és mintás ruhadarabokkal is találkozhatunk a piacon. A szakácsruhákat elsősorban hímzésekkel szokták díszíteni a sapka elülső részén vagy a kabát mellrészén.

Szakácskabát: A szakácskabátot a séfek több mint száz éve viselik, mindezalatt az idő alatt csak minimális változás történt a kabát stílusában. Elsösorban a kabát színe és gombjai változtak, illetve bővültek ki. Eredetileg a kabátok biztonsági és tisztasági okok figyelembe vételével készülek, e két szempont most is megvan, azonban mint mindent ezt a fajta öltözetet is elérte a divat. Egy hagyománys szakácskabát dupla mellrésszel rendelkezik és vastag pamutból készült. A dupla mellrész azt jelenti, hogy a kabát elöl két egymást fedő résszel záródik. A gombok hagyományosan kötött vagy csomózott anyagból készülnek, a kabát újjai pedig hosszúak. A francia a konyhaművészek ragaszkodnak a legjobban a fehér szakácsruhák tradíciójához.

Szakács sapka: A szakácssapkának végeláthatalan a kínálata, egyéntől függ, hogy melyiket választja. A klasszikus „főszakács” szakácssapka fehér színű és buggyosan – néha kicsit, komikus hatást keltve koronázza meg viselője fejét. Néhány fazon a teljesség igénye nélkül: bocskai szakácssapka; kalap, hálós hajtetűvel; papír sapka; egyszerhasználatos sapka; gumis hátrésszel ellátott kerek sapka stb.

Szakácsnadrág: A nadrágok esetében teljes mértékben a kényelem dominál. A legtöbb ilyen fajta ruhadarab pamutból készült és szabadidőruha alsó hatását kelti. Divatos a pepita nadrág, vagy nyáron a hőségben rövidnadrágos séffel is találkozhatunk.

Kötény: Bár a kötény látszólag egy elég egyszerű ruhadarab a szakácsruha-termékek között, számos fazonban kapható a piacon. Mint köztudott a kötények általában két helyen rögzíthetők, nyakban és hátul derék tájon. A nyakbakötős változaton túl létezik olyan kötény is, amely csak a lábakat takarja és derék tájon rögzíthető, ez az un. bárkötény vagy bisztrókötény. A rövidebb fazon a bárkötény, a hosszabb, elöl középen sliccelt, nagy zsebbel ellátott változat pedig a bisztrókötény. Ez utóbbi két típust sok étteremben a pincéreken láthatunk. A hagyományos, nyakba köthető köténynek hölgyek számára létezik dekoltált változat is. A konyhai használatra választott kötény legfontosabb tulajdonsága a vízhatlansága, azonban, ha valakinek nincs szüksége egész nap kötényre és szeret elegánsan megjelenni, annak az egyszerhasználatos kötény a tökéletes szakácsruha.

Fejkendő: A fejkendő praktikus tulajdonságain túl divat elemként is jelen van a szakácsruhák között. A hétköznapi életben is megszokott háromszög alakú kendő a szakácsruha üzletek kínálatában is megtalálható. Egy lényeges tulajdonságban különbözik a hétköznapi kendőktől, folyadéklepergető anyagból késkzült.

Cipő és klumpa: A szakácscipő bár látszólag kevésbé fontos része a szakácsruhák kínálatának, mégis fontos, hogy a legjobbat válasszuk. Hiszen ez a szakma napi többórás álldogálással jár, ezért nagyon fontos, hogy talpunkat olyan lábbeli támassza alá, amely teljes mértékben egészséges. Az egészséges szó alatt mind a megfelelő alátámasztást és lélegezhetőséget értjük. Ez a kettő tulajdonság legjobban a klumpákban egyesül.
(Forrás: http://www.ehow.com/about_5032990_history-chef-coats.html)

A szakácsruha anyaga

A szakácsruha is, mint minden másfajta munkaruha többféle összetételű anyagokból állítható elő. Egyén függő, hogy ragaszkodik-e a 100%-ig természetes anyagokhoz, vagy a könnyen kezelhetőség kedvéért lemond erről a luxusról. Ha a 100%-ban pamutból készült anyagot választjuk, biztosak lehetünk benne, hogy jó nedvszívású és nem irritálja a testünket, azonban, hajlamosabb lehet az összemenésre és nem mindig bírják a fokozott igénybevételt. Ennek a hibának a kiküszöbölésére gyakori, hogy poliészter kerül az anyagba. Ez utóbbinak is változhat a pamuthoz adott aránya, van lehetőségünk olyat választani, amelyben a pamut dominál és olyat is, amelyben már több a poliészter. A nagyobb pamuttartalom segíthet a fent már említett áldásos hatásokat részben reprodukálni, mindezt úgy, hogy könnyebben tisztítható és nagyon minimális a mosás hatására történő méretváltozás. Harmadik fajtánkban már a poliészter dominál, ez a változat jól tűri az ipari mosást és nagyon sokáig hordható az ebből készült szakácsruha, de a benne lévő pamut tartalom részben biztosítja a nedvszívást is.
(Forrás: http://www.chefs.hu/ruha_osszetetel.html)

A kötény néprajzi hagyományai

Legtöbbször téglalap, ritkábban négyzet alakú vagy félkörös (beszegett) textildarab (néha bőr), amelyet a test elülső részére, általában az alsótestet fedő ruhadarab fölé illesztenek és derékon körülkötik madzaggal. Göcsejben elekötő, előkötő néven ismert. Ajakon a bő kötény kerekkötő. Munka közben szennyeződéstől véd, nagy kultúrtörténeti jelentőséggel bír. A férfiak többféle mezőgazdasági és ipari tevékenység során viselik a mai napig, a 15. sz. óta többnyire fehér vászonból és kékfestőből készülő szakácsruha. Azonban a magyar parasztok kék „gatyája” a 19. sz. elejére szükségtelenné tette a kötényt. A század közepétől, azonban a fehér gatyához általánosan elterjedt előbb a fehér vászon, majd a 20. sz.-ban jobbára a kékre vagy feketére festett vászon- vagy gyolcskötény, mely a gatyánál általában rövidebb. Előfordul, hogy derék alá kötik, hogy kiemeljék a jó módot jelképező pocakot. A férfiak a nadrághoz is vesznek kötényt, ha jószággal foglalkoznak, de díszesebb kivitelben klottból, selyemből táncra is gyakran felvették a gatyához. Nadrághoz ritkább a kötényviselet. A 19–20. sz. fordulóján a színesebb viseletű vidékeken ünnepi alkalmakkor kötény is tartozott a férfiak öltözetéhez (kapuvári viselet); a legdúsabban hímzett a mezökövesdi matyó népviseletben. A női kötény története gazdag példatára a dolgozó és uralkodó osztályok kultúrája közti váltakozó irányú kölcsönhatásnak. A 14. sz.-ban már elterjedt az európai parasztviseletben. Ny-Európában a 20. sz.-ig állandó, elmaradhatatlan kelléke a népi ünneplő öltözékeknek is, évszázadokig főleg fehér színben. Ezt az eredetileg gyakorlati szerepű ruhadarabot már a 16. sz. elején finomabb kidolgozásban a polgárasszonyok úgy is viselték, mint a házias erények jelzőjét. A reneszánsz úri viseletekben díszítő szerepet kapott, a magyar úri viselet pedig sokáig fenntartotta ezt a spanyolos divatot, és a 19. sz.-i díszmagyar ruhának is fontos darabja maradt a kötény.

A magyar kötény irodalma: Šmirous, K.–Šotková, B.: Volkstrachten in der Tschechoslowakei (Prag, 1956); Varga Marianna; Sóagárdi „kenyett kötény”. Sióagrádi „röndbe szedett” szoknya (Népr. Közl., 1956); Egyed Edit: Három évszázad divatja (Bp., 1965); Thiel, E.: Geschichte des Kostüms (Berlin, 1968); Gáborján Alice: Magyar népviselet (Bp., 1969).
(Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/3-883.html)

L’ecsó – egy kisegér tette népszerűvé a gyerekek körében a szakácsruha jelmezkénti viselését

Amióta a gyerekek megnézték a L’ecsó című animációs filmet érelmet nyert számukra a szakácssapka formája. Nem más célt szolgál, mint, hogy egy patkány el tudjon benne rejtözködni. Remy a konyhaművészet első nem kártékony patkánya, a nagy konyhaművész, Auguste Gusteau ihletésével – akinek szavaival élve „főzni mindenki tud” – némi eseménysorozat után a szakács pályán találja magát. A mese(film) az emberi létezés szinte minden fontos aspektusát felöleli: szerelem; barátság; álmok beteljesülés; a jó és gonosz küzdelme; mindezt úgy, hogy közben hihetetlenül jól kidolgozott képeket láthatunk a mozivásznon. Ritka eset, hogy egy animóció a kihagyhatatlan kategóriát képviseli, pedig ez igaz a L’ecsóra. S, hogy a szőrös szívű szakma hogy értékelte a vidéki patkány urbanizálódását? Egy Oscarral, Golden-Globe-al, BAFTA díjjal. Valamint a képi világon túl zeneileg is maradandót akottak a filmkészítők, amit egy Grammy-díj is bizonyít.